A sör rövid története

A sör és a sörgyártás folyamata több ezer éves múltra tekint vissza. A babilóniai király Hamurabi egyik kőoszlopba vésett törvényéből tudjuk, hogy a sört folyékony kenyérnek nevezték, a kovászt anyasörnek, a kenyeret szilárd sörnek.

Csak feltételezhetjük, hogyan találták fel a sör „elődjét”. Valószínű, egy kenyérdarab nedves lett és elkezdett a napon erjedni. Ez a megerjedt kása az alkoholtartalma miatt érzékszervi bó-dulatot okozott. A folyamat az évez-redek alatt sokat fejlődött, finomodott a technológia, de vitathatatlan, hogy a sör és a kenyér közeli rokonságban vannak egymással.
Egyiptomban is nagy becsben tartották a sört, hiszen az isteneiknek is kenyérrel és sörrel áldoztak. Az ókori Mezopotámiában is kenyérből készült a sör, de az egyiptomiak tésztából készítették a sörüket. Sok esetben a pékség egyben a sörkészítés műhelye is volt.

Európában is hamar meghonosodott a sörkészítés folyamata, különösen a borkészítésre nem alkalmas területe-ken. A gallok továbbfejlesztették a sörfőzést, árpából állították elő a bódító italukat. Először a kolosto-rokban a szerzetesek főztek nagyobb, piaci mennyiségeket, később ezekből a tapasztalatokból fejlődtek ki a 14. században a sörfőző céhek. Európában kedvelt volt még a méhsör, amelyet mézből erjesztettek és a germán törzsek kedvelt itala volt. Ma tudjuk, hogy a méhsört a cukor közvetlen erjedése miatt inkább a bor kategóriába kell sorolni.
Hazánk területén elő őslakók is ismerték a sörfőzést, ők az egyik elmélet szerint valószínűleg a germán törzsektől tettek szert erre a tudományra. Mások kutatása szerint viszont - ázsiai rokonunktól, a csuvas népcsoporttól ered a sörfőzés ismerete. A hun törzsek tagjai leginkább a méhsört fogyasztották, csak később tértek át az árpára, mint sör alapanyagra.

A sörcefre ízesítésére eleinte külön-böző fűszereket használtak, később a komló lett a kizárólagos aromásító.
Nagy utat tett meg a sörkészítés, hiszen kezdetben a sörben úszkáló gabona magvakat "kerülgetni" kellett, és a sör koronája, a hab is csak a komlózás és a technológia fejlő-désének köszönhető.
Nagy áttörést jelentett a XIX. században Pasteur felfedezése a mikrobákról, amelyek az italgyártásban is alapvetően fontosak lettek.
A műszaki haladással egyidejűleg a sör népszerűsége rohamosan nőtt, és ezzel együtt a fogyasztott mennyiség is. Míg a II. világháború előtt hazánkban 3 liter/fő sört fogyasztottak, addig napjainkban ez a mennyiség 70 liter fejenként.